Elhunyt Varga Gábor Kakas az Abonyi Fúvósok karmestere

Varga Gábor Kakas (1963–2016)

Fájdalommal vettük a hírt, miszerint elhunyt Varga Gábor trombitaművész, Az Őrült Nők Ketrece zenekarának tagja.

Varga Gábor – ahogy mindenki ismerte: Kakas – 1963-ban született, 1982-ben végezte el az MN Zeneművészeti Szakközépiskolát. A hadsereg Központi Fúvószenekarában kezdett dolgozni, majd a Magyar Cirkusz és Varieté zenekarának tagja lett. 1987 és 1989 között a szolnoki Szigligeti Színház zenekarának muzsikusa volt. Az abonyi Bihari Zeneiskolában trombitatanárként dolgozott, 1987 és 1992 között a Bergendy zenekar tagja volt. 1991-től a Rock Színház és az Operettszínház zenekarában dolgozott. 1995-ben és 1999-ben a Barry White World Tour résztvevője volt. Zenélt Ferenczi Györggyel és a Herfli Davidsonnal, a Studio 11-ben, a Modern Art Orchestrában. Számtalan külföldi turnén vett részt különböző zenekarokban és az Operettszínház előadásaiban. Karmestere volt az Abonyi Fúvosok és Mazsoretteknek. A kezdetektől tagja Az Őrült Nők Ketrece zenekarának – 40 előadásunkon játszott.

A kakasos trombita – fotó: Puska Judit
A kakasos trombita – fotó: Puska Judit

Meghalt Kakas. Ezt mondja Zsolt, a dobosunk a telefonban. Aztán látom, írt Ferke, úgyszintén trombitásunk, Kakas barátja. Ugyanazt mondják, de nem fogom fel. A megmagyarázhatatlanság hirtelen fájdalmát érzem, ahogy próbálom megérteni. De nem lehet. Hiszen a múlt héten nem volt semmi baj, úgy fújta azt a trombitát, olyan erővel, szívvel, életörömmel, szeretettel, elkötelezettséggel és odaadással, mint mindig. Nem hiszem el még most sem, mert ahogy ő fújt, arról nehezen hiszi el az ember, hogy akármikor vége lehet. Legfeljebb abba lehet hagyni egy időre. Átmenetileg. Csak átmenetileg! Nem lehet, hogy ne jöjjön újra, hogy ne álljon a színház előtt, picit összehúzott szemmel figyelje a nézőket, ne mondjon el néhány fekete humorral átszőtt rövid, találó poént, és hogy ne vegye a kezébe a kakasos trombitát, amivel együtt él és lélegzik, akár finoman és gyöngéden, akár harsányan és élesen, ahogy a helyzet kívánja, úgy, hogy a muzsika mindenkit elér, megfog, megérint. Lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mintha ez nem is munka lenne, és ahogy ő játszik, nem is az, pedig nagyon; mindig pontosan, fegyelmezetten, de mindig játékosan, kihasználva a zenélés minden örömét. Jó volt vele egy csapatban létezni, és ő is nagyon jól érezte magát velünk. Boldogan jött a vendégjátékokra, benne volt az örömzenélésekben, az előadással kapcsolatban nem lehetett olyat kérni tőle, hogy ne teljesítse. Büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen nagyszerű trombitással dolgozhattunk együtt. Most csendben vagyunk mindannyian: színészek, táncosok, zenész kollégák, alkotók. Nem tudjuk elhinni, hogy a kakasos trombita nem szólal meg többé. Úgy búcsúztunk a kilencvennyolcadik előadás után, hogy a századik napján találkozunk újra. Megbocsáthatatlan és igazságtalan, hogy nem lesz velünk. De várni fogunk rá, eztán mindig.

Felfoghatatlan veszteség. Végtelen szomorúság. Emlékét megőrizzük!

(u. i.)

Forrás: http://kulturbrigad.hu/elhunyt-varga-gabor-kakas/

Vélemény, hozzászólás?